2020 utolsó teljes hetében már volt egy 200 km-es hetem, ami az addigi leghosszabb távú hetem volt. Ezt most beelőztem, de nem tudtam előre…
Megérkezett a terv: 200 km. Hetente 6 napot edzek, a hetediken az Úr is megpihent. Szépen jöttek a napok, fogytak a kilométerek.
Rögtön az első napon erős havazás várt.
Aztán kedd. Abban az érdekesség a 2 edzés: reggel, este futás.
Szerdán egy kis lazítás. De megint szakad a hó. Egy kis üzenet a Mesternek:
Aztán csütörtök újabb két edzés. Reggel egy hosszú, este egy rövidebb.
Pénteken ismét menetrendszerűen a hó jött; és ment az üzenet a Mesternek:
Szombatra már csak egy futás maradt, de az a hosszú. 55 km, ráadásul egy nem laza tempóban.
Az egész hét jól ment. Annyit leszámítva, hogy a hétfői napon megerőltettem a jobb vádli alatti int és elkezdett csendesen fájni. Ez vasárnapra 100% megszűnt.
Már volt egy ilyen hetem tavaly, amikor egy héten belül két napon is két edzésem volt. Erről itt beszélek is:
Összességében jól ment minden. Összesen 21 óra 29 percet futottam; mindehhez 4146 méter pozitív szintet másztam meg; és a meglepetés ma ért, mikor az excel kidobta a távot: 210 km 🙂 . Ami ugye 200-nak indult. Kérdeztem a Mestert, hogy maradhat-e és megengedte. Így ez lett a leghosszabb hetem mióta csak futok.
Fussatok, mert miért nem 😀