Van, aki hisz és van aki nem hisz a sorsban. Aki nem hisz, az azt hiszi tudja alakítani, aki hisz, az minden fordulatra azt mondja: a sors akarta így, ez lett megírva.
Akár egyik, akár másik csoportba tartozunk, tesszük a dolgunkat. Mindig jobbak akarunk lenni, okosabbak, sikeresebbek. Tanulunk, cselekszünk, szélesítjük a látókörünket. Viszont ahhoz, hogy tényleg változtatni tudjunk, bizony, ki kell lépnünk a komfortzónánkból.
Az élet egy utazás – mondják. Ebben az utazásban is ülhetünk első vagy másod osztályon. Ha tényleg haladni akarunk, jobbak akarunk lenni, meg kell fizetni az első osztály árát.
A jellem
“A jellem az a képesség, hogy egy elhatározást jóval azután is megvalósítunk, amikor már nincs velünk az az emelkedett hangulat, amelyben hoztuk.”
Egy egyszerű példa (és egyben tipikus is). Év vége. A fogadalmak időszaka. Elhatározzuk január 1-től sportolunk. Mondjuk futunk. Tipikus látkép eme időszakban, hogy a parkokban, rekortánokon, utcákon megszaporodnak a hobbifutók. Az év első hetében. Aztán egyre kevesebben maradnak. Majd beáll a megszokott kevéske létszám, akik nem adták fel. Hol itt a jellem? Annál a pár futónál, aki január végén is fut. Meg márciusban is. Meg jövőre is. És nem akarok szűk látókörű lenni. Ez nem a futásról szól. Ez mindenre érvényes.
Számomra nagyon fontos az emberi jellem eme megfogalmazásban. Ez ugyanis sokmindent elárul az egyénről. Mert milyen ember az, aki mindig csak elhatároz valamit, de semmit nem visz végig? Aki mindig mindent felad. Vagy rossz esetben bele sem kezd.
Mert az elhatározás megvan. Addig könnyű eljutni, mert akkor egyelőre csak azokat a “végeredményeket” látjuk, ami akkor lenne a mienk, ha azt a valamit elkezdenénk és nem feladva végigcsinálnánk. Akár egy iskola, egy képzés, egy vállalkozás, egy sport, egy életmódváltás: egyszóval kilépni a komfortzónából.
Miért nehéz ez? Na ez van benne a meghatározásban. A komfortzónát akkor hagyjuk el, amikor másnap felkelünk. Az elhatározás utáni nap/napok döntik el mennyire vagyunk jellemesek. Az a jellem, ami helyettesíti az elhatározás pillanatában érzett fellángolást egy új dologba való belefogásban. A komfortzóna ott van, amikor a fellángolás elmúlik. És pont ott kezdődik a jellem.
Nemrég írtam a kora reggeli futásról. Sok előnyét leírtam, amit átgondolva sokan fellángolhatnának ezen és elhatároznák, hogy holnaptól hajnalban fognak futni. Nem vesz el időt a családtól, nem nyom a nap során a napi edzés elvégzése, jól indítja be a napodat, és még sorolhatnám. Már mosolyra is fordult a szád, állítod is az ébresztőt. Kész a terv.
Reggel 4. Csörög az óra. Alig bírod kinyitni a szemed. Belegondolsz, hogy ilyenkor szoktál a másik oldaladra fordulni. Kint hideg van és sötét. És ami a legfontosabb: már nincs veled a lelkesedés. Viszont átlépted a komfortzónád. Fontos pontra érkeztél: mi erősebb benned? A jellem vagy annak hiánya?
Kedves olvasó. Azt gondolod provokállak? Hát mi más lenne a lényege ennek? Persze, hogy azt teszem. Tessék magunkba nézni. Ilyenek vagyunk? Megtesszük, amit magunknak ígértünk vagy szembe köpjük magunkat?
Könnyű az utazásra szóló jegyet elfogadni, ha nem kell érte fizetnünk. Az ár elfogadása az, ahol a jellem, az önfegyelem megmutatkozik.