Baloldali kép 2017 március 5. Szombathely-Zanat.
Jobboldali kép 2021 január 21. Igelsloch
A két kép készítése óta alig négy év telt el és mégis mennyi minden változott. Megváltozott szokások, lecserélt munkahelyek, elhagyott ország-város-fiú-leány. Mit hozott ez az idő? Egy új kultúrát? Egy új nyelvet? Akár ezeket is hozhatta volna, de ezek nekem veszteségek inkább. Ahogy nézem a képeket maga a futás jut eszembe. Mit hozott a futás? Ez már érdekesebb dolog. Ahogy az egyikből átváltozik az ember a másikba az szinte megdöbbentő. Sokminden leolvasható lenne a két arcról, nekem mégis csak egyfajta magabiztosság tűnik fel a mostani énemen. Ahogy egyre biztosabb az ember abban, amit csinál. Tudja miből lesz a cserebogár és már megjárt annyi utat, amiben már mindent megtapasztalt. Már nincs új a nap alatt…hihetné az ember, de mégis van. Ha nem is mindennap, ha nem is nagy dolgok, de mindig tanul az ember. Ezt még így soha nem mondtam ki, de nekem mindig olyannak tűnt maga a futás, mint amikor a mester menetet vág a csavarra. Már egy része kész és az tökéletes, de egy része mindig ott lesz ismeretlenül. Abban van a vitamin; abból tudjuk, hogy van még mit tanulni. Bár ez egy végtelen csavar, amin mi menetelünk, de soha nem várjuk a végét. És soha nem kérdezzük meg: ott vagyunk már??? Csak vágjuk a menetet! Csak menetelünk. Van, akinek már hosszú a csavar és van, aki most vágta vagy épp vágja az első menetet. És az utóbbi megkérdezi az előzőt: jól csinálom? “Igen, jól csinálod…mert csinálod.
Egyszer régen olvastam a jellemről. Sokan sokféleképpen magyarázzák mi a jellem. A legjobb példa, ami nekem tetszett:
Holnap dolgozatot írsz. Este elhatározod, hogy reggel még egyszer átnézed az anyagot. Reggel megcsörren az óra korán, hajnalban. Felébredsz, lerakod a lábad a hideg padlóra és már tudod: nem kell ez neked.
Sokmindenki elhatároz élete során ezer dolgot, amit elkezd majd csinálni, mert attól jobb lesz az élete, több lesz a pénze, stb. Lázba jön, tervezget, méreget, álmodozik. Lázba jön. “OK, akkor holnap kezdem.” És nem kezdi el. Vagy ha el is kezdi, nem tart sokáig. Miért? Hisz jó ötlet volt. Teljesen végiggondolta és minden világos volt: ezt kell csinálni és az lesz belőle. Jobb lesz az életem. És mégsem csinálja.
Miért? Mert elmúlt a lelkesedés. Nem a logikával vagy a tervvel van baj. Az tökéletes. De elmúlt a láz.
Tehát, aki enélkül a láz, lelkesedés nélkül, pontosabban azután, hogy ezek természetüknél fogva alábbhagynak, is folytatja a tervet, na kérem: Ő a jellemes ember!
Ha ilyen vagy, tedd össze a kezed…és aki körülötted van az is, hogy melletted van, mert szerencsés vagy. Nem szaladgál százával az ilyen ember. És Te ilyen vagy.
Reggel korán van. Még sötét van; mindenki alszik. De Te már fent vagy. Még munka előtt lefutod a mai penzumot. Csak így tudod ma megoldani. Egy hét múlva meg úgy alakul, hogy este 11-kor érsz haza a futásból, mert úgy jött össze. Akkor is sötét van és mindenki alszik. …csak Te nem. Nem kétség, hogy a Te szád fog csak mosolyra kanyarodni. Mert megcsináltad. Ahogy mi futók szoktuk mondani: ezt már nem veszi el senki. A másik igazság is előjön ilyenkor: amit beleteszel, azt tudod kivenni ebből. És Te ezt ma, most beletetted. És Barátom, ki is tudod venni bármikor, ígérem. És akkor is mosoly lesz az arcodon.
És az enyémen is!